Les Miserables: Helpless Love - 2.fejezet

2. fejezet

Geomeun hölgyei

Goryo, 1350

Cheong Mi Yong hercegnő szobájának ajtaja előtt álltam és őrködtem, kardommal az oldalamon, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Megfordultam majd meghajoltam előtte.
- Menjünk. - mosolygott rám.
- Igenis. - bólintottam, majd követni kezdtem, kifelé a palotából.
Mindenki mélyen meghajolt Mi Yong előtt, mikor végig sétált az udvaron. Mindenki szerette őt, mégis szükség volt rám, hogy a nap minden percében védelmezzem.

Cheong Mi Yong

18 éves

Gongmin király legfiatalabb lánya

hajadon

- Soon-hee - szólított bársonyos hangján miközben kisétáltunk a palota hatalmas kapuja alatt és felém fordult.

- Úrnőm. - hajtottam le kissé a fejem.

- Hallottál már Im Jun Seo-ról? - mosolygott kedvesen.

- Im Jun Seo tábornokra gondol? - gondolkodtam el.

Mi Yong bólintott egyet, majd újra sétálni kezdett, én pedig követtem őt mellette sétálva.

- Igen, hallottam róla. Ő harcol északi határon a kínaik ellen. 

- És Im Dae Sung? Róla mit tudsz? - kérdezte, miközben a város utcáin sétálgattunk.

Cheong Mi Yong hercegnő olyan volt mint aki folyamatosan álmodozna.  Két éve védelmezem őt, és ez alatt a két év alatt egyszer se láttam, hogy mérges lenne, félne, szomorú lenne vagy sírna. Mintha egy külön világban élne. Folyton mosolygott, és szeretett az emberek között lenni. Lehet ezért is szerette őt mindenki.

- Im Dae Sung? - gondolkodtam. - Talán a fia lenne? - néztem rá.

Mi Yong elmosolyodott.

- Igen. De fogadott gyerek. - nézett vissza rám.

Fogadott gyerek?

- Nem tudtad? - nevette el magát.

- Sajnálom. - hajoltam meg.

- Mostanában róla sugdolóznak az emberek. - mondta ábrándosan.

- Mégis micsodát? - érdeklődtem kíváncsian.

- Többet kéne emberek között lenned Soon-hee. 

Nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejem. Nem szerettem emberek között lenni, ezért is volt eleinte nehéz Mi Yong mellett, aki folyton beszél, kérdez, és csavarog. Apja nem féltette különösebben. Volt két nővére, és két bátyja, akik közül az idősebbik volt a trónörökös. Mi Yong csupán annyit számított Gongmin királynak, hogy ha a szükség úgy hozná, egy ígéretes házassággal gazdagítja magát és hatalmát. Ezt Mi Yong is jól tudta, mégis biztos voltam benne, hogy esténként arról álmodik, hogy a szerelem rátalál, és házassággal ajándékozza meg. Soha sem mondta, de biztos voltam benne, hogy titkon erre vágyik. A legtöbb hercegnő erre vágyott.

- Azt hallottam róla, hogy Jun Seo jobban bánik vele mint saját fiaival. Állítólag nagy harcos - nézett fel a kék égre - Sőt, állítólag kinézetre sem átlagos.

Elmosolyodtam.

- Bocsásson meg, de nem hinném, hogy szabad...

- Tudom - szakított félbe, majd rám nézett.
Mi Yong mosolya mindig is varázslatos volt. Egyetlen mosolyával belopta magát az ember szívébe.

- Bízom benned Soon-hee. Nem kotyogod ki a titkaimat.

- Természetesen.

- Szerinted...  - gondolkodott el, majd a fülemhez hajolt - tudnék vele találkozni?

- Úrnőm! - kaptam el a fejem lepetten.

- Ssh! - emelte mutatóujját a szája elé majd huncutul elmosolyodott. - Gyere - intett, mire közelebb hajoltam - El tudnál vinni oda egy levelet? - suttogta.

- Nem hagyhatom önt magára - ráztam a fejem.

- Nem hagyom el addig a palotát. Kérlek - fogta meg a kezem, mitől libabőrős lettem.

- Bocsásson meg, de nem tehetem. - hajoltam meg bocsánatkérően - muszáj lesz mással elküldenie azt a levelet.

- Másban nem bízhatok - komolyodott el - elmegyek majd a Yeong-gwang kúriába a Geomeun-hoz, beszélek majd Cha Seo Yeonnal a hölgyeivel kapcsolatban. Adni fog valakit, míg visszatérsz.

- Úrnőm! - emeltem fel kétségbeesetten a hangom.

- Ez fontos nekem Soon-hee - mosolyodott el szomorúan.

Szomorú mosolyával mindig elérte nálam amit épp akart. Felsóhajtottam.

- Értettem. 

Mi Yong megsimogatta a vállam, majd a szemeimbe nézett.

- Ma este már el is indulhatsz. Addig megírom a levelet.

- De úrnőm - szólaltam meg határozottan, mire kíváncsian nézett rám - ígérje meg, hogy elmegy a Yeong-gwang kúriába.

-Úgy lesz - nyugtatgatott.

Cha Seo Yeon

24 éves

Geomeun vezetője

Goryeo, 1344

- Ő az - mutatott rám egy férfi, miközben én a piacon az út szélén kuporogtam poros, szakadt ruháimban, kócos hajjal és sebes arccal.

Mikor felnéztem először megijedtem a férfitól, aztán megláttam mellette egy nőt. Haja igényesen meg volt csinálva, felfogva és drága díszek lógtak benne, ruhája rózsaszín színekbe pompázott. Lenézett rám, majd anélkül, hogy levette volna rólam a tekintetét a kérdezni kezdte a férfit.

- Biztos ez?

- Persze! - vágta rá a férfi. Egyszerű parasztnak tűnt - Az egész falu hallotta a sikítozását amikor meghágta az egyik japán két éve. 

Ökölbe szorult a kezem és könnyek gyűltek a szemeimbe.

Meg akartam ölni.

- Értem. Elmehet - intett a nő, majd a kezébe nyomott néhány ezüst érmét, mire a férfi meghajolt és elment.

Egész testem remegett az idegességtől. Mérhetetlenül mérges voltam, hogy alázhattak így meg?

- Mi a neved? - kérdezte a nő.

Mikor felnéztem rá hunyorognom kellett a nap erős fényétől. 

- Miért érdekli? - kérdeztem idegesen.

- Mérges vagy, ugye? 

- Tessék?

A nő egy pillanatra megfordult majd leguggolt elém és a fülemhez hajolt.

- Legszívesebben megölnéd azt a parasztot, igaz? - kérdezte komolyan.

Elkaptam a fejem és lepetten pislogtam rá.

- Tudom, min mentél keresztül. - állt fel, majd megigazította a ruháját - Szeretnél erős lenni? Megtanulni, hogyan kell bánni a karddal?

- Nem tudom. - motyogtam.

- Gyere velem. - nyújtotta ki felém a kezét. - Nem akarsz örökre gyenge maradni, ugye? - vonta fel az egyik szemöldökét, majd félmosolyra húzta a száját.

Elgondolkodtam. 

Harcolni? Karddal bánni? Ölni?

- Mi az? - engedte le a karját, majd elnevette magát. - Nem akarsz erősebb lenni?

- De nekem nincs pénzem tanulni - néztem fel rá.

- Majd visszafizeted, ha felnőttél - nyújtotta ki újra a kezét.

- Ki maga? - kérdeztem, de még mielőtt válaszolt volna megfogtam a kezét és felálltam a koszos földről.

- Cha Seo Yeon - mosolygott rám - Te pedig most már a Geomeun hölgyeihez tartozol.